Ez előzőekben lefektettük a digitális fényelés alapjait, s nagyjából a különbözőségét is meghatároztuk a színkorrekciótól. A következő példában tovább húzzuk a húrt, sokkal tovább, ennek a technológiának a jelenlegi határait súrolva!
Mint korábban említettem, de az operatőr dolgát nem csak a változó fények „keserítik” meg, hanem az egész produkció nézhet szembe olyan helyzettel, ami megoldhatatlannak tűnik. Ismét Topolánszky Tamás Levél Istenhez című filmjét hozom fel példának, ahol Dobos Tamás állt a kamera mögött.
A film alapja az aszály, de nem akármilyen! Az évszázad legnagyobb szárazsága sújtja a vidéket. A forgatást viszont 2014 májusában kellet megejteni, amikor is a nap sem bújt elő, folyamatosan esett az eső és tökéletesen egyenletes szórt fény volt.
A film leforgott, s minden vad zöld volt a képen. A természet virult, a növények zöldelltek, a napsütésnek nyoma sem volt…
Szerencsére a digitális fényelés és a DaVinci Resolve nagyszerű eszközöket biztosít ilyen feladványokhoz is. Tehát itt meg kellett oldani, hogy szárazság legyen: lecserélni a zöld növényeket kiszáradt sárgára, de ami még ennél is nagyobb furfangot igényelt az az volt, hogy a szórt fényből hogyan csináljak napsütést. Először annyira nem, de később kézenfekvő, ám annál sokkal munkásabb megoldást választottam. Be kell árnyékolni, le kell maszkolni és besötétíteni területeket a képen, mintha lenne egy fényirány, s rögtön megoldódik a dolog. Minden további szónál beszédesebbek a következő képek amelyek lépésről lépésre mutatják be a változásokat:
Érdemes az első és az utolsó kép között kézzel váltogatni jobbra-balra, mert akkor tűnik fel igazán a különbség.
